10 év, több ezer fürdőszoba...

Mindennapi kényelmünk

A vezetékes víz története

2016. július 18. - Feggaris

Víz nélkül nincsen élet! Mire használjuk leginkább? Otthon ivásra, tisztálkodásra és tisztításra. Az iparban és a mezőgazdaságban pedig rendkívül sokrétű a víz felhasználása. Ha a vízellátás akadályokba ütközne, megállna a gyártás, nem lenne megfelelő mennyiségű élelmiszer sem.

32252435_m.jpg

A görög városokban már i.e. 1500 évvel készítettek vízelvezető rendszereket. Ugyanígy Palesztinában és Róma környékén is fedeztek fel a régészek vízellátásra használt építményeket. A folyók, források vizét kis csatornákba terelték, öntözésre és ivóvízként használták fel.

Sok idő telt el azonban, míg ezektől a csatornáktól eljutottunk addig, hogy a vezetékes, tisztított vizet a mindennapi teendőink során használjuk fel. 

Hazánkban a Duna, majd további 3 forrás szűrt vizét először 1416-ban Zsigmond király budai palotájába vezették be. A várak saját vízellátása stratégiai jelentőséggel bírt. A vízvezeték az uralkodói luxus és pompa egyik lényeges fokmérőjévé vált.

Ezután főként a nagyobb, folyó menti településeken, nagyobb városokban rohamosan nőtt az igény a vezetékes vízellátásra, ám egy ideig csak közkutaknál tölthették meg vödreiket az emberek. A kor műszaki színvonala lényegében háromfajta lehetőséget kínált a vízellátás megoldására: a gravitációs csatornát, a közlekedő edény elvén működő nyomás alatti vezetéket, és az emberi, illetve állati erőt igénybe vevő szivattyút.

Az iparosodással párhuzamosan fejlődött a vízkezelési technológia, így modernizálták a csőrendszereket, tisztító berendezéseket telepítettek, hogy a kevésbé jó minőségű vizet is hasznosíthassák. A II. világháború során a vízvezetékek nagy része használhatatlanná vált, de az újjáépítéseket követően ismét fellendült az ellátás. Városi környezetben általános volt, hogy a bérházak udvarán lévő kútból cipelték fel a vizet a lakásokba.

Honnan jön az ivóvíz?

Vannak felszíni vízkészleteink, és felszín alattiak.

A felszíni vízkészlet a nagyobb vízfolyásokban található, míg a felszín alatti a talaj közeli kavicsteraszok és a 100 m alatti mélységbeli víztartó rétegek vizét, kisebb részben a karsztforrások vizét jelenti. Ezt a vízkészletet szűrik és kémiai, biológiai úton tisztítják, hogy fogyasztásra alkalmas legyen. Az egykori cserép és ólomvezetékeket ma már vascsövekre cserélték és a hálózatot folyamatosan korszerűsítik, hogy megvédjék a fogyasztókat a korrózió okozta szennyezéstől.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csapuniverzum.blog.hu/api/trackback/id/tr78897986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.