Ma már természetesnek vesszük, hogy a toalett minden otthonban jelen van, sokunkban fel sem merül milyen utat kellett bejárnia, mire fedél került fölé, a fejlett országokban legalábbis.  A világ egyes részein ugyanis még mindig gödröket alakítanak ki a házakon kívül, így elkülönítve az ivó-, és fürdővíztől.

A vízvezetékeket már az ókorban kialakították

A szennyvíz elvezetésére már az ókori egyiptomiak is találtak megoldást, a leletek szerint ebben az időszakban voltak olyan házak, ahol külön vízvezetékkel ellátott helyiségeket alakítottak ki. Fejlett volt az indiai civilizáció is, akik egészen korán használták a vízöblítéses illemhelyeket, amihez lefolyó is csatlakozott. Hasonlóan modern felfogás szerint kezelték a kérdést a rómaiak is, a görögök viszont meglehetősen elmaradottak voltak ebben a tekintetben: városaikat emésztőgödrök és szemétdombok vették körül.

Érdekes, hogy a középkorban a városi élet hanyatlásnak indult, ezáltal a higiéniai szempontok is sok kívánni valót hagytak maguk után. Az emberek gyakran egyszerűen edényekbe ürítettek, melynek tartalmát az utcára öntötték. A helyzet egészen a 19. századig nem javult, annak ellenére, hogy Angliában John Harington már az 1500-as évek végén megalkotta a vízöblítéses illemhelyiségek előfutárát.

Átalakultak a szokások

Napjainkra teljesen átalakultak a szokások, és egyre több otthonban a hagyományos, vízöblítéses megoldás mellett elhelyezésre kerül a bidé is, ami számtalan formában érhető el, a hagyományos mellett például szögletes vagy kagyló alakzatban. A vécé sok lakásban praktikussági okokból a fürdőszobában, nem pedig különálló helyiségben kerül elhelyezésre, ami a költségek csökkentése mellett a vízvezeték szerelő dolgát is megkönnyíti.  Ezekre a csövekre egyébként mindenképpen fordítsunk kiemelt figyelmet, mert ha nincs megfelelően kialakítva, a rossz higiénia miatt megnő az olyan betegségek előfordulásának valószínűsége, mint a kolera vagy a hasmenés.

Újabb szemléletváltás jöhet

A jövőben érdekes irányt vehet egy, a 19. században el nem terjedt alternatíva: a száraz vécé. A módszer lényege az volt, hogy a kémiai reakciókra alapozva klórral, hamuval vagy savakkal semlegesítették a szennyet. Népszerűségre abban az időben nem tett szert, az egyre szűkösebb mennyiségben rendelkezésre álló vízmennyiség miatt azonban a jövőben újra fókuszba kerülhet a technológia, illetve ennek továbbfejlesztése.